Gyömrői „Szabadság tér”
rövid története, kialakulásának eseményei
Gyömrő község (falu) a 19. század végén és a 20. század elején az úgynevezett faluból és az övező utcákból állt.
A mai Telep helyén még nem léteztek házak, csupán az úgynevezett „Aprófa dűlő”. Ennek a dűlőnek a képe 1904-től a parcellázás után változott meg.
Az „Aprófa dűlő” déli részén a mai polgármesteri Hivatal- Weöres Sándor Művészeti és Általános Iskola- a Gyömrői Tófürdő helyén 1890-ben gőzüzemű téglagyár létesült. Itt gyártották a jó minőségű gyömrői téglát.
A keverő üzem és a ferde csillepálya nyomai még ma is megtalálhatóak. A keverő üzem a Weöres Sándor Iskola helyén állt. A kézi formázó mellett a tégla szárítófészerek helyezkedtek el, csillék segítségével szállították ezek alá a nyerstéglát. A téglaégető körmedence az „A” épület, a kémény a Polgármesteri Hivatal „B” épület helyén állott. A Téglagyári munkás lakások, pedig a mai „Új Halászkert” helyén voltak. Egy eredeti lakás még ma is látható (tudomásunk szerint nem sokáig). A téglagyártáshoz szükséges agyagot a mai „Strand” helyén lévő gödörből, bányából nyerték, mind addig, míg a korábban is gondot okozó víz, amit állandóan szivattyúzni kellett, egy éjszaka folyamán 1914-1915-ben az egész bányát elöntötte. Benne maradtak a csillék, a felvonó szerkezetek. Még az 1960-as években is találtak eszközöket. Ezzel megpecsételődött a Téglagyár sorsa. 1922-ben már az összes téglát gyártó és égető épület lebontásra került. A kémény ledöntésének szem tanúja volt e sorok írójának anyukája, mint 8 éves gyerek.
A körmedence épületnek a helyét elplanírozták és létrehozták a már nagyon aktuálissá váló első hivatalos méretekkel bíró Gyömrői Sport Egyesület Labdarúgó pályáját. Ekkor már Sport egyesület a 10. évében járt és addig csak egy nem mérethű pálya állott rendelkezésre a Kóczán birtokosok(Ferenc és László) jóvoltából. A téglagyár föld maradványaiból, pedig a lelátó is adva volt. (Eredeti fénykép alapján)
Az 1700-as évektől egy megbecsült és tekintélyes bíró állott a falu élén. Az ügyes bajos dolgait a saját házában végezte azonban 1876-tól felsőbb utasításra a törvénybe foglaltak szerint „Falu Háza”-t kellett létrehozni. A mai II. Rákóczi Ferenc Iskola helyén állott 1933-ig. A megnövekedett gondok és a Telep létrehozásával, középületek építésével át kellett helyezni a Községházát. Átmenetileg a mai sport pálya melletti Óvári-házba. Ezzel egy időben 1912-től a Gyömrői járás is működött, ezért felépült a tégla massza keverő üzemhelyén a Főszolgabírói Hivatal 1934-1935ben (Imrényi Imre tervei alapján Juhász Pál és Nagy Gábor vállalkozók segítségével).
Ezt követően szintén a már említett Imrényi tervei alapján felépült az a „Községháza” amelyik ma, mint városháza „B” épületeként szolgál. Azonban a labdarúgó pálya már ekkor útba volt a község központjának a kialakítása miatt. Ezért áthelyezték a Tulipán utca és a régi Vasút (ma Dózsa György) utca sarkára. Ma a Garamszegi művek telephelye áll rajta.
A Főszolgabírói Hivatal és az impozáns Községháza felépítése 1938-ra megtörtént. Ez a központi kialakítás elsősorban az akkori főjegyzőnek SIMON MIHÁLY-nak köszönhető,aki 1900 óta, mint jegyző helyettes, majd 1902 óta főjegyzői feladatot látott el 1934-ben bekövetkezett haláláig.
1927-ben Földes Ferenc a Gyömrő és Vidéke Újság főszerkesztője azt írta róla: „Gyömrő igaz története ez alatt a 25 év alatt játszódott le, amióta Simon Mihály ennek a községnek a főjegyzője lett. Ez alatt a 25 év alatt a gyermek ifjúból őszülő fejű nagypapa lett és a gyermekkorát élő faluból impozáns nagyközség fejlődött, amelynek van jövője."
Ez a Simon Mihály és az őt követő Petravich Andor nagy sújt fektetett arra, hogy a két épület és környezete impozáns szívet gyönyörködtető pihenőpark külsőt kapjon. Felkereste az akkori Gyömrőn működő kertészeket Füreder Gábor okl. tájkertészt a Teleki család főkertészét, Cser Károly kertészt, Konrád Györgyöt a későbbi Teleki- család okl. tájkertész főkertészét, a „Hangya” Szövetkezet megalapítóját. Ezek a kiválló személyek, szakmájukat magas fokon művelő kertészek, kialakították ezt a teret, amelyik nagyon sok viszontagságon esett át az elmúlt közel 80 év alatt.
Kialakították a sétáló utakat a parkhoz illő gyönyörű fákkal, bokrokkal, pihenő padokkal, amelyek támlája a Gyömrői kisiparosok reklámait tartalmazták. (Fényképek állnak rendelkezésre.)
1934-ben megalakul a „TRIANONI” emlékzászló bizottság. Hargitai hídépítő mérnök tervei alapján Juhász Pál építész, Szabó László szobrász és id. Pál Mihály és Ferenc fivérek kivitelezésében, segítségével 1935. október 13-án a Főszolgabírói Hivatal előtt felszentelik a patináns Országzászlót. Az árbóc felénél pedig ott lengett az angyalokkal körülvett koronás Magyar címer. Körülötte a Kiss János által készített jellegzetes kerítéssel, melyeknek példányai még ma is fellelhetők.
Ekkor már a tér Horthy Miklós nevét viselte 1944 végéig. A község neves és díszes felvonulásait az iskolák és különféle szervezetek dalárdák, Frontharcos Szövetség „Vitézi” befogadások emléknapjait, iparos körök, egyházak tartották ünnepeit ezen a téren. A tér méltóságot, tekintélyt adott Gyömrőnek, mert itt nem illett kirívóan viselkedni. Ugyanehhez a térhez tartozott a Székelykapuval ellátott „Hősök Ligete” ami az „I. Világháború áldozatainak állított jelképes emlékhelyet.
A központi tér állandó kertésze, pedig Mocsári bácsi volt az akkori önkormányzat alkalmazottja, aki nyáron a füvet kaszálta, télen, pedig a havat lapátolta, a szemközti házban lakott. (Majd 1945 után ismét az akkori tanács megbízta a tér rendezésével, de már csak a lekaszált fű és összeszedett fagallyak értékéért.)
Ezek után jöttek a megpróbáltatások!
1944. november hónapban megérkeztek a Szovjet csapatok. A harcok folyamán sok katona elesett. Az akkori Parancsnokság a teret azonnal ki jelöli katonai temetőnek. Ettől a naptól kezdve egészen 1950-es évek elejéig katonai temető volt. A katonatiszteket koporsóban a Szent István úti oldalra a két Polgármesteri Hivatal közötti részre temették, természetesen katonai díszpompával, sortűzzel, fúvós zenekari kísérettel. E sorok írója számtalan temetésen vett részt. Közöttük a hírneves Steinmetz kapitány temetésén, valamint az exumálásán is.
Az úttól beljebb eső részeken, közel a mai „Trianoni” emlékzászlóhoz, nagy 2*3 méteres sírokban, pedig a legénység tagjait temették, szépen csendben minden ceremónia nélkül. Ekkor már nem volt ott a Trianoni emlékmű, le lett döntve. Amikor a temető kijelölésre került, a Szovjet Parancsnokság intézkedett arról, hogy egy másik „emlék” is kerüljön a helyére. Id. Pál Mihály szobrászművésznek szinte parancsba adták az akkori katonai parancsnokok, egy emlékmű megalkotását. Id Pál Mihály kérésére megérkezett egy 30 cm-rel rövidebb kőtömb, nem olyan méretű, mint amit a szobrász kért, mert csak így lehetett volna a méretarányokat betartani. No de azzal főzünk, ami van! Így jött létre a minden gyömrői által ismert figura a „Vaszil”. A géppisztolyt tartó katonának három lába volt, mert csak így tudta tartani az egyensúlyt. Megtekinthető a Gyömrői Társaskör facebook oldalán.
Megkapta a község központi tere az első kegyelemdöfést. Idegen hősök temetőjeként.
1950-es évek elején az egyik nyáron azonban valamilyen központi utasításra az országban fellelhető összes szovjet katonai temetőt felszámolták és a Keresztúri úti temetőbe, egy központi helyre vitték.
Visszakapta Gyömrő a területet, el is nevezték, „Szabadság Tér”-nek, de nem azzal a céllal, hogy újra felállítsák az eredeti emlékművet. Jött az 1956-os forradalom és természetesen „Vaszil” sem úszta meg a változást. Szegény, 12 éves fennállása után elfáradva lekéredzkedett az állványról némi kötél és emberi segítséggel, ezután fej nélkül, ami az esés következtében ott hagyta a testet, elindult a „Strandra” fürödni. A mai napig ott van valahol az iszapba besüllyedve a színpadtól a víz felé eső részben. Valaki az utódaink közül nagyot fog csodálkozni, ha rá lel! Ki lehetett ez a személy?
Ezek után az ellenforradalom eszméi vívták nagy csatáikat. Ki tudja hány változaton ment keresztül az emlékmű. Volt prizma alakú obeliszk Vörös csillaggal, kerítéssel, kerítés nélkül szintén megtekinthető a Gyömrői társaskör facebook oldalán. Ezek a változások mindíg a gyömrői tanács igényét elégítették ki.
Minden évben a Község nagyobb ünnepeit itt tartották (Április 4, Augusztus 20), 1962-től a Gyömrőn állomásozó védelmi rakéta üteg katonái díszfelvonulásának kíséretével.
Azonban a tér külső formája megmaradt. A „Hősök Ligete” is megváltozott. Kitelepítették a falusi területre a régi tűzoltó szertár helyére székelykapustól, ami aztán idők folyamán szépen elkorhadt. Ezen a helyen, pedig a gyömrői TŐVÁL központi iroda épülete épült fel. Ma a városháza „A” épülete. Rövid ideig mögötte a mai MŰV-ház helyén szobor parkot hoztak lére. Az átalakult tér folyamatos kertészeti gondozás alatt állt. A padok egy kicsit viseltesek lettek, összetört ülőkék, támlák voltak, amit aztán javítgattak is. A bokrokat is hébe-hóba gondozták. Történtek csúfos események is (pl: gyilkosság, Bajusz Vilmos maglódi áldozat személyében).
Az 1990-es esztendő, mint rendszerváltó esemény, megváltoztatta a politikai felfogást. Megszületett az a gondolat, hogy helyre kell állítani a tér eredeti arculatát. Elindult a tervezés. A Gyömrő-ért Baráti Kör megalakult és mindenki próbált valamit tenni. Kezdték felkutatni a II. Világháború gyömrői katona és civil áldozatok neveit. Különösen nagy feladatot vállalt Nyitrai András és felesége, akik házról házra jártak hősi halottak nevei után kutatva. Továbbá a „Trianoni” Országzászló helyreállítását is kezdeményezték. Létrehoztak egy ideiglenes zászló árbócot, amelyik betöltötte ugyan azt a szerepét, de nem volt az eredetinek hű másolata. Majd 1998-ban a „Gyömrőért” alapítvány ismét kezébe vette az Országzászló eredeti helyreállításának ügyét. Keresték az eredeti bástya formáját, hogy nézett ki? A régi fényképek birtokában már Molnár Pál építészmérnök, valamint Pál Mihály és András szobrászművészek a tervezőjét is felkeresték, de nem találtak megfelelő fényképet, vagy dokumentumot. Jómagam birtokában lévő fénykép alapján ismét eredeti formájában a bástyát körülvevő (Kiss János által készített) kerítés nélkül, de ennek hiányában is megalkották az 1935-ben felállított és felavatott „Trianoni” Országzászló emlék helyet. (Az eredeti országzászló és bástya megtekinthető a Gyömrői Társaskör facebook oldalán)
Megtörtént a Tér eredeti állapotának a rekonstrukciója.
A „Trianoni” Országzászló helyreállításának felavatásán 1998. augusztus 20-án Dr. Pál József az első Orbán kormány Kulturális Államtitkára mondta az ünnepi avató beszédet. A Pestmegyei Önkormányzat részéről, pedig Hadnagy Zsolt méltatta az Országzászló jelentőségét.
Az országzászló előtti teret járólapokkal látták el, a jobb oldalon tábla hirdeti a tervezés, kivitelezés történetét. Az árbocon nem lengett a Magyar zászló, mert azt minden alkalommal fiatal „hazafiak” ellopták. Nem kímélték a bástya elejére bronzból készült és felerősített Magyar Címert sem. Mára a műanyagból készült bronz utánzat is erre a sorsra jutott.
Érdekes 1935-től 1944-ig senkinek sem volt útba, senki sem gyalázta meg.
Ezután 2000 óta több esemény zajlot ezen a téren.
Több ízben a Gyömrői „Rozmaring” táncegyüttes ünnepek alkalmával díszmagyarban „Palotás táncával” emelte az megemlékezések fényét.
2003-ban ezen a téren zajlott le a Gyömrői „Boglárka” Nyugdíjas Klub fennállásának 25. évfordulója. Az ünnepi műsor színpada is itt állott. Közel 1000 ember volt kíváncsi a környező településekről. Egyetlen jó gesztus történt a Város vezetés részéről, hogy II. Rákóczi Ferenc szobor avatása után kialakult a szobor park, ahol helyett kapott Kossuth, Petőfi, Dózsa szobra is.
Általánosságban azonban a tér, az Iskola közelsége folytán a gyerekek játszóterévé vált. A zászlórúd zászló nélkül árválkodott, holott ennek az lett volna a feladata, hogy örök időkre emlékeztessen a „Békedekrétum” gyalázatára.
2010-ben az Országgyűlés és a Magyar parlament, a „Trianon”-i Békedekrétum 90-ik évfordulója napján június 4-ét az aláírás napját a Nemzeti Összetartozás napjává változtatta.
Ettől kezdve az ország valamennyi városa, községe, faluja településének iskolájában és önkormányzatánál kötelesek megemlékezni erről a gyásznapról. Ezzel szemben 2010-ben a gyömrői önkormányzat, aki Magyarnak és Hazafinak titulálja magát megfelejtkezett róla, nem tartotta érdemesnek, hogy erről a napról szót említsen. Ugyan a város ekkor már 17000 fős létszámhoz közeledett és az a szlogen járja, hogy „Jó itt élni”, de ezt nem mindenki érzi.
Egy maroknyi kis csapat, a Gyömrői Társaskör azonban nem feledkezet meg róla! Ki tűzte a zászlót a zászlórúdra, amit másnapra el is loptak. Majd a megemlékezés egy újabb zászló alatt történt.
A következő év 2011 változott a világ! A megemlékezést zászlókörüli vita előzte meg. Zászló fel- zászló le, enyém-tiéd. Az önkormányzat kisajátította a teret az időre, amelyiken ez a kis csapat már négy éve 16 órakor(Az aláírás időpontja) emlékezni akart. Nagy felháborodást váltott ki, de a hatalom előtt meg kellett hajolni.
Ezen az egy megemlékezésen kívül senki nem tartott ünnepélyt, megemlékezést, csak a gyerekek hancúroztak rajta fel-fel mászva a zászló nélküli rúdra- bástyára. A körül övező kicsi domb, pedig az "akadály kerékpáros" gyerekek paradicsoma.
Az ilyen állapotok láttán nem csodálkozom azon, hogy az Önkormányzat 2011-2012 telén engedélyezte a TÉR-nek a végleges elcsúfítását. Akár kivel találkozunk és beszélgetünk a tér sorsáról felháborodásukat fejezik ki, a „MŰJÉGPÁLYA ÉS SÖRKER” telepítése ellen.
Lehet, hogy szükség van egy ilyen minden időben használható műjégpályára, de pont az emlékmű előtti helyszínre?
Ezzel az építménnyel a tér elveszítette szellemiségét, magasztos, ünnepélyes külsőjét. Hiába változott meg a sétáló utak rendszere, ez nem hozza vissza a tér régi patináját.
Sajnos ez az építmény nem ide való, azzal a palánkkal, faházas épületekkel inkább egy lerobbant mutatványos bódékhoz hasonlítanak, oldalába a gyönyörű Toj—Toi WC-vel.
Ezen kívül még olyan rendeletet is sért, amelyik TILTJA iskolák közelében szeszes italok árusítását (50méteren belül iskola van)
Azzal, hogy megnyílt a „Hankó István Művelődési Központ” annak művészeti, kulturális értékét is rontja, nem csak a gyömrőiek szemében, hanem az idelátogató vendégek előtt is, nem beszélve a hazafias érzések semmibevételéről. Minden ilyen és hasonló érzésű ember tiltakozik a teret megalázó építmény ellen.
Észrevételeink sajnos csak falra hányt borsók, mert a létesítés pillanatában a szóvá tett indokok süket fülekre találtak. Ellen érvek, pedig gyermeteg magyarázatok voltak.
Ennek a helyzetnek kiküszöbölése céljából azonnali hatállyal tiltakozunk és a fenti építmény lebontását követeljük.
A TÉR jelenlegi állapotáért felelős Gyömrő Város Önkormányzata.
2012 március 28 Perényi László
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés